Bemutatkozunk

Téradó Zsuzsa kifejező név számomra. A külső és belső tágas teret egészen kicsi koromban kívülről erősen beszűkítette a közvetlen környezetem, akik maguk is szűkös teret engedtek meg csak maguknak és nekem is. Így tehát gyermekéveim alatt én is magamévá tettem a saját terem magam általi beszűkítésének „művészetét”. De még nekem is lehetségessé vált, hogy Térszűkítő Zsuzsából Téradó Zsuzsává válhassak.

Felnőtt életem egyik szép élménye volt, amikor először mentem el egy pár órás „élményfestésre”, ami kimondottan „nem festőknek” lett felkínálva. Engem sohasem tanítottak festeni (az iskolai rajzoktatásban sem), s mivel életem során nem gyakoroltam az ecset művészi használatát, hát igen kételkedve mentem el arra a pár órás „gyorstalpalóra”.

Amikor aznap este hazahoztam az első képemet, akkor az egyik tinédzser fiunk meglátva azt, elképedve kiáltott fel: „Anya, ezt te csináltad?!!!”

Az én „szerepem” az Elengedés Házában az, hogy új, életes „gondolati képek megfestésére” motiváljam a magukat „nem festőnek” tartókat, azokat, akik azt gondolják, hogy csak az a kép a valós, melyet múltjuk ecsetje festett rá életük vásznára.

Hát én tudom, hogy nem csak a múlt festhet, s arról is van tapasztalatom, milyen az, ha szabadon, kívül-belül egy tágas térben élhetem az életemet. Ott és azokkal, akikkel szeretek együtt lenni. Abban a munkában, amit szívből teszek. Egy olyan párkapcsolatban, amiben sok öröm van, melyet minden régi lehúzó kép ellenére is az egység és meghittség dominál.

Ezt az „életképet” frusztrált és érzelmileg magányos tinédzserként el sem tudtam volna képzelni, amint azt sem, hogy később ezt is „meg lehet festeni”.

Az egyetemi és másoddiplomás „kép-es”-ítéseim megszerzése, hosszú évek franciaországi és svájci tanulmányai, valamint az Elengedés Házában végzett közel negyedszázados munkám alatt sok-sok olyan segítővel és „rendes emberrel” is találkoztam, akik másoknak úgy segítettek „szép képet festeni”, hogy a saját életképük kietlen és kopár volt.

Ha tehát megfáradt segítő, esetleg olyan megcsömörlött „jó ember” vagy, aki szép képet vetít önmagáról, az életéről, de odabenn az érzelmi belső képe: „tájkép csata után…”, akkor szívesen elkísérlek egy darabon, hogy a belső képed megfestésében is „kép-es-ítést” szerezhess, s elképedve rácsodálkozhass: „ez is én vagyok?!!!”

Téradó László: Közel negyedszázada kísérem az embereket az Elengedés Házában, akik többnyire azért keresnek egy elvonulóhelyet, hogy valamilyen konkrét élethelyzetre, kihívásra, problémára megoldást találjanak, s utána könnyebben, szabadabban élhessék mindennapjaikat.

Amikor egyetemi, és azokra ráépülő szakirányú továbbképzéseimet, valamint svájci és németországi gyakorlataimat végeztem, akkor figyelmem az információra irányítódott. Sok tudnivalót sajátítottam el, és azután igyekeztem azokat a munkám során alkalmazva „problémamegoldásra” használni”.

Az akkori működési sémámat így tudnám leírni: —> probléma —> gondolkodás —> probléma —> gondolkodás —>

Mindez oda vezetett, hogy mindig lett egyfajta megoldásom, de egyben új problémám is. Amikor pedig csak a problémára figyeltem, vagy annak megoldásán gondolkodtam, akkor elveszett bennem is a tágasság, a tér, a lehetőségek végtelen óceánja.

A Téradó László név – ahogyan az Elengedés Házában szólítanak – azt jelzi, hogy a név viselőjének alapvető jellemzője a belső tágasság. Téradó Lászlóvá úgy válhattam, hogy életem során megéltem az ellentétek sokféleségét. A félelmeim miatt tőlem elzárt „terekbe” léptem be, olyan terekbe, melyek ismeretlenek, félelmetesek, kontrollálhatatlanok voltak számomra. Ahol nem segített a gondolkodás, ahol, miközben talán elvesztettem régi biztonságomat, rám talált a szabadság, a vagyok-ság tágassága.

Ma az élet számomra nem problémák sokasága, s már nem a racionális gond-olkodás az elsődleges hozzáállásom ahhoz, ami éppen van. Ha tehát éppen veled konzultálok, vagy éppen itt vagy az Elengedés Házában, akkor nem veszek bele a problémádba, nem próbálom megoldani vagy megoldatni veled. Ha tehát szükségben vagy (jobban mondva szűk-ségben vagy), akkor, ha eljössz „néhány lépést velem az életutadon”, miközben rám is figyelsz, aközben felfedezheted a tágasságot, a lehetőséget, azt is, aki valójában vagy. Ez alapvetően azért lehet fontos számodra, mivel „szűk”-ségből elképzelhetetlen a problémádat feloldani, s annak egész síkját meghaladni.

Téradó László vagyok a számodra. A teret természetesen nem „én” adom neked, de „elvehetem a figyelmedet” a térbe töltött „csupán bizonyos információkra” való figyelésről. Így már érzékelheted a tágasságot „körül és belül is”.

A mindennapok tágassága számomra ezt is jelenti: három fiatal felnőtt fiunktól tanulom az „új világ” nyelvét, s párommal Téradó Zsuzsával örömmel élem meg a napomat. Vele öröm az ölelés, az erdei séta és a közös munka is. 30 együtt megélt év után sincs unalom, megszokottság… Őszülő hajjal is szívesen focizom, nyírom a füvet, írok egy könyvet, s közben rácsodálkozom arra, hogy milyen nagy ajándék az ÉLET.

Tehát, ha van bátorságod valami másra is figyelni, mint amire szoktál, mássá is válni, mint akinek tudod magadat, akkor Téradó Lászlóban útitársra találhatsz, ha be-TÉR-sz online vagy fizikailag az Elengedés Házába.